2020. június 5., péntek - 08:40

„Karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor egyenként ünnepeltük a három isteni személyt, mivel különböznek egymástól. Ma együtt ünnepeljük őket, mivel a három isteni személy egy Isten. Ez hitünk legmélyebb titka és középpontja. Ezt az igazságot kizárólag a kinyilatkoztatásból ismerjük. De még az isteni kinyilatkoztatást követően sem értjük. Szent Ágoston mindmáig ragyogó géniusza alázatosan bevallotta, hogy lehetetlen a Szentháromság misztériumát megérteni.

A Szentháromság misztériuma engedelmességet kíván az értelmünktől, ugyanakkor nem ellentétes az értelemmel. Nincsenek nyilvánvaló állítások, csak világos analógiák, mint a tér háromdimenziós kiterjedése vagy éppen a lelkünk három képessége. A mai liturgia egésze a Szentháromságon alapul. A magyar költő, Tárkányi (Béla) szerint Isten mértéket szab a tudománynak, ugyanakkor bevezet minket a három isteni személy mély benső életébe.

Magyarországon szinte minden városban és faluban volt egy hatalmas Szentháromság-szobor. Virágzó Szentháromság Társulatok működtek. A plébániák minden évben hozzájárultak három olyan, szegény lány férjhezmeneteléhez, aki méltó volt a támogatásra. Az éjjeli őrjárat tagjai minden városban és faluban ezt harsogták (gyermekként még én is hallottam): »Éjfél után hármat ütött az óra, dicsértessék a Szentháromság e szóra.«

Álljon a Szentháromság életünk középpontjában. Valósítsuk meg, amit Szent Pál mond, miszerint a Szentháromságban élünk, mozgunk és vagyunk (ApCsel 17,28).”

Mindszenty bíboros szentbeszéde Szentháromság vasárnapján, 1958. június 1-jén (részlet)

A teljes szöveg és további öt esztendő követségi szentbeszédei elérhetőek legújabb e-könyvünkben ITT