2023. június 16., péntek - 15:40

Lambert Zoltán 1942-ben született Budapesten, 1965-ben szentelték pappá Esztergomban. 1967-ben káplán Csolnokon, majd egy év tanulmányi szabadság után 1968-tól a Városmajori Jézus Szíve Plébánia káplánja, 1992-től nyugdíjba vonulásáig, 2020-ig a plébánosa. 1979-től érseki tanácsos, 1995-2005 között esperes, 2001-től protonotárius kanonok. 2013-ban a Hegyvidék díszpolgárává választotta, ugyanebben az évben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült.

Zoltán atyáról és városmajori tevékenységéről Várgedő Tamás, a plébánia egyházközségi tanácsa tagjának köszöntő gondolatait olvashatjuk:

Mint a Városmajori Jézus Szíve Plébánia 52 éven át szolgáló nyugdíjas plébánosát méltatjuk most Zoltán atyát. Több állami, s önkormányzati kitüntetés sorára, amelyek mind rendkívüli helytállását és hűségét ismerték el, most ez az életműdíj teszi fel a koronát.

Mondhatjuk joggal, mi városmajoriak Mindszenty-s plébánia vagyunk. A templom főbejárata előtt 1992 óta áll egy oszlop annak emlékére, hogy 1946. május 5-én e helyről indította az első engesztelő zarándoklatot Mindszenty bíboros. 1947. szeptember 15-én a Mindszenty által meghirdetett Boldogasszony Éve keretében szintén a bíboros vezetésével a városmajori templomtól vonult százezer férfi zarándok Máriaremetére Magyarország megsegítését kérve Szűz Máriától. Az erre emlékező zarándoklatot 1990 májusában tartották meg először, majd 1992 óta ötévente zarándokolnak a fővárosi hívek tőlünk indulva Máriaremetére. A máig utolsót a 75 éves jubileum kapcsán 2022-ben tartották. Ezeken a gyalogos zarándoklatokon, amíg fizikai ereje engedte, Zoltán atya is részt vett.

De nem hagyhatjuk említés nélkül a plébánia harmadik Mindszenty-hagyományát, a fogadalomból született évenkénti zarándoklatot Mariazellbe. Ennek előzménye az 1942-ben a templom közvetlen közelében becsapódott bomba, amely szerencsére nem semmisítette meg az épületet és emberéletben sem okozott kárt. Hálaadásként szervezték az első zarándoklatokat Mariazellbe, amelyeknek a bolsevista vallásüldözés vetett véget. 1983-ban Szekendy Ferenc atya, káplánunk tett fogadalmat a bíboros egykori sírhelyének évenkénti meglátogatására. Ferenc atya halála után Zoltán atya vállalta magára a fogadalom betartását és egész 2019-ig minden évben lelki vezetője volt a Magyarországért tartott zarándokutaknak.

Ezek meggyőző bizonyságai annak, hogy a Városmajor a mai napig ápolja Mindszenty hercegprímás emlékét. És ahogy a bíboros kényszerű száműzetésében járta a világot és végezte lelkipásztori munkáját a magyar diaszpóra körében, úgy Zoltán atyánál is ezt a missziós lelkületet fedezhettük fel. A nálunk töltött 52 évből 28 évben a „Majort” megtestesítő plébánosként, igazi lelkipásztorként építette Isten Művét. Nyugdíjazása óta – amint és amikor szükség volt Rá –, azonnal visszajött az oltárhoz, s visszajár ma is a gyóntatószékébe, ahol mindig hosszú sorok várják. És csak néhány pontot tudok most kiragadni gyümölcsöző plébániai munkásságából:

• Mindenekelőtt hosszú városmajori szolgálata a legnagyobb emberi teljesítmények közé számítható. Manapság, amikor életre szólónak gondolt elköteleződések annyiszor felmorzsolódnak, rendkívüli az a rendületlen hűség, amivel ő itt végezte áldozatokat és a jövőbe vetett töretlen hitet követelő munkáját. Ez nekünk, fiatalabbnak is erőt és példát adott! Büszke vagyok arra, hogy annyi éven át munkatársai közé számíthattam magamat.   
• Nevéhez fűződik a templom és freskóinak restaurálása, két új üvegablak elkészíttetése; az új plébániaépület és közösségi ház felépítése.
• A kistemplomi gyerekmisék Budapesten egyedülálló és sok évtizedre visszatekintő intézménye volt a következő nagy alkotása.
• A régi hittantáborok is egyedülálló vállalkozásai közé tartoznak.
• A Katolikus Rádió reggeli szentmise-közvetítései révén hallgatói gazdag, egész napjukat végigkísérő lelki táplálékot kaptak e homíliákból.
• Szólnom kell az egészen rendkívüli karitatív munkájáról is. Egyetlen nála kopogtató rászoruló sem távozott tőle anélkül, hogy valamit ne adott volna neki: vigasztaló emberi szót, kenyeret, gyógyszerre való pénzadományt, rendszeres anyagi támogatást.

Nyírő József regényének címéből kölcsönözve a jelzőt, mondhatom, hogy ő amolyan Jézusfaragó pap, aki lelkünkben az igazi Jézus-képet akarta kifaragni, amelyben a végtelenül irgalmas, a testet-lelket gyógyító, a szeretteiért életét adó Krisztust állította a középpontba. Így akart minket „átfaragni” igazi Jézus-követőkké. Aki egyszer is megfordult nála a gyóntatószékben, pontosan érti, hogy mire gondolok: Köszönjük Neked, Zoltán atya, hogy olyan türelmes és gyengéd vagy a gyóntatószékben. Egyedülálló ajándék ez mindnyájunknak.

Kérjük tehát a szívünket alkotó Istent, aki ismeri minden tettedet és tettünket (Vö. Zs 33,13-35), s aki majd megítél mindnyájunkat, hogy adjon Zoltán atyának erőt, egészséget, még sok ilyen aktív évet, hogy továbbra is maradjon meg nyugdíjas volta ellenére is olyan papunknak, amilyennek ismerjük, s akire mi annyira büszkék vagyunk!

Budapest, 2023. május 6.