Ugrás a tartalomra

Mindszenty József veszprémi püspök első, írásos szózata papjaihoz

Mindszenty

1944. március 29.

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Amikor mint apostol-utód közétek érkezem, hogy isteni rendelésből, mint Urunk testének tagjai közt a legfontosabb szervek egyike, Krisztus nevében legeltessem és vezessem igaz pásztorként a rám bízott nyájat, a Szentséges Atya küldetéséből, vele egységben kormányozzam a veszprémi egyházmegyét, első szavam Hozzátok a püspöki szentmise köszöntése: „Pax vobis! Béke veletek!” Nem a világtól kívánom ezt, hisz a szüntelen vérző, forrongó világ nem adhatja azt, amije nincs, aminek a hiánya okozza szenvedéses nyugtalanságát; hanem a Krisztus Királytól, a Béke Fejedelmétől. Ő meg is ígérte nekünk ezt a békét: „Békémet hagyom nektek, békémet adom nektek.” (1)

Lélekben kopogtatok nálatok, kedves Testvéreim, nagy- és kisvárosok, nagy- és kisközösségek, ipartelepek, nyelvileg, vallásilag egységes vagy megosztott helységek lelkipásztoraihoz, de összes papjaimhoz is és viszem Hozzátok az oltár csókját. Egy pillanatra elmerülök a Ti hivatástok mélységében, küldetéstek, életcélotok nagyságában.

A papról költők éneklik, hogy bástya, sziklatömb és ősi márvány, torony, örvény, az Úr forráskútja, az Ige hangszórója, Isten dalnoka és trubadúrja, mécsese süvöltő, háborgó fellegek közt, az Úr ekéje, a helység bűntudata, a bűnösök Siloe tava, sír az emberi nagy titkok elföldelésére, Krisztus király táborának vezére.

De mennyivel több a kinyilatkoztatás és a lelkén ragyogó szentség és küldetés fénye, valamint a történelem pecsétje!

Azóta, hogy az Ó- és Újszövetség világán átharsant az örök papság nagy gondolata, (Zsid 7,17) azóta, hogy Krisztus Urunk elküldte meghittjeit, apostolait és bennünk utódaikat és munkatársaikat az egész világra örömhírt, evangéliumot hirdetni, vinni, (Márk 16,15) bűnöket bocsátani, (Ján 20,23) azóta, hogy örök Főpapunk az Utolsó vacsorát, majd a Kálvária megrendítő áldozatát véghez vitte, drága vérét kiontotta évezredekre, földrészekre és végrendeletként meghagyta, hogy ismételve cselekedjük emlékezetére. (Luk 22,23) Az örök papság Krisztus szerepének folytatásában történelmi folyamat és valóság, Krisztus hatodik szentsége, amely az erő, szeretet és józanság lelkét adja a szentelésben, (2Tim 1,7) hogy örömhírt vigyen a szegényeknek, meggyógyítsa a töredelmes szívűeket, szabadulást hirdessen a raboknak, sanyargatottaknak, látást a vakoknak és hirdesse a fizetés napját. (Luk 4,18-19) Szédületes hatalom és méltóság Krisztustól, Krisztussal, Krisztusért és Krisztushoz. Vajha egyetlen pillanatban se hiányoznék bennünk ennek tudata!

Nekünk kell elsősorban rádöbbennünk az átváltozató és igehirdető ajak, az élőt és még haldoklót feloldozó kéz nagyságára és kötelezettségeire. A pap közvetítő Isten és ember közt, dolgozik a Szentháromság munkaközösségében, a világ világossága, a föld sója. (Máté 5,14) Rajta van a történelem kétezer éves pecsétje a papon, papi nemzedékek szentjeinek, hőseinek, tanítóinak, tudósainak, irgalmas jótevőinek, vértanúinak, száműzöttjeinek, meghurcoltjainak dicsőség-tőkéje, a mindent Jézusért, a mindenek üdvözítéséért, a mindeneknek mindene (Kos 1,9-22) gondolatával, a híveknek gondviselő édesatyja, szerető édesanyja. Külön dicsőség övezi az ezeréves magyar papot, aki népe papja, azaz plébános tudott lenni a magyar nagyhatalom fényében, a nemzeti letörtség, gyász- és kereszthordozás századaiban.

Ehhez a papsághoz jöttem 1944-ben, miután voltam falusi káplán és hitoktató, szövetkezeti vezető, gimnáziumi hittanár, városi és falusi hívek plébánosa. Új papjaim küzdelmei, gondjai, törekvései és nehézségei nem ismeretlenek előttem. Veletek akarok munkálkodni, mint első a munkában, és a munkához elengedhetetlen imádságban, atyai szeretetben és az egyházmegye szebb jövendőjéért vívandó küzdelemben. Eszményem a hívekért buzgón munkálkodó és a saját lelkét tökéletesítő, a Jézus Szíve szerint való papság.

Az egri főegyházmegye élére elhívott tetterős elődöm terveit az alkotások terén ezzel a papsággal tudom valóra váltani. Ez lesz a legszebb megörökítése rövid, de jelentős kihatású egyházkormányzatának.

Jézus Szíve esdve kérünk, áldd meg a főpásztort és munkatársait, hogy ami elveszett, fölkeressük, ami megsérült, bekötözzük, ami erőtlen megerősítsük, ami kövér és erős, megőrizzük (Ezek 34,12-16) és végezetre eljussunk az örök életre. Ámen.

 

(Veszprémi Érseki Levéltár, Circulares, 1476/1944. sz.)

(1) Jn 14,27