1. Cserháti Ferenc püspök: A magyarok hű pásztora

Pál apostol gyönyörű bizonyítványt állított ki a tesszalonikai hívekről. Megdicsérte őket, mert az Úr követői lettek. Minden szorongatás, nehézség ellenére, a Szentlélek örömével és készségesen elfogadták a krisztusi tanítást, olyannyira, hogy minden hívőnek példaképei lettek (vö. 1 Tesz 1,7). Örömet sugárzó, szép hitéletük még a pogányokat is arra ösztökélte, hogy elforduljanak a bálványoktól és az Istenhez térjenek. Pál és társai igehirdetése Kis-Ázsiában olyan sikeresnek bizonyult, hogy az evangélium tanítása még az európai kontinensre is átterjedt, ahol aztán egymás után alakultak meg a keresztény közösségek. A frissen megtért keresztények dacoltak a pogány környezet meg nem értésével, a rágalmakkal, hitük nehézségeivel, és olyan lelkesen, meggyőzően, bátran és örömmel tanúsították a krisztusi örömhírt, az evangélium tanítását, hogy ez által min­den hívő példaképei lettek.

Napjainkban minden hívő és lelkipásztor csak szent irigységgel olvas egy ilyen példás egyházközségről kiállított szép lelkészi bizonyítványt. Hiszen hol találunk ma olyan közösséget, amelynek hite, élete valósággal elbűvöli, magával ragadja még a kö­zöm­bös, nemegyszer rosszindulatú, vagy elpogányosodott környezetet is? Valamikor a tesszalonikai hívek élete csodálatba ejtette még az ellenséget is. Vajon miért nem ilyen elbűvölő, vonzó, magával ragadó a mi életünk? Talán hiányzik belőlünk a bátor helytállás? Pál hívei bátran vál­lalták a hit tanúságát, nem féltek attól, hogy keresztény tanításukkal, életükkel esetleg kiprovokálják közömbös, vagy éppen hitetlen társaik ellenszenvét. Hitüket nem rejtették véka alá. A nehézségek ellenére is örömmel fogadták Isten üzenetét, elhagyták a bálványokat, Istenhez fordultak, az élő és igaz Istennek szolgáltak és várták az Úr eljövetelét. Követték az Úr és az apostolok tanítását. Jól olvastuk: követték az Urat és megbecsülték az apostolokat, akik eligazították, tájékoztatták őket az élet zarándokútján, amelyen a Mester is mindig velük és előttük haladt. Nekik szükségük volt Krisztus követeire, kísérőire, akik minden gyarlóságuk ellenére is biztos utat mutattak nekik, és – a rendfenntartóktól eltérően – velük haladtak a teljes élet útján.

Ilyen útmutató volt Isten Szolgája Mindszenty József bíboros, aki ugyancsak osztozott népünk keserű sorsában, és fogságát követően a száműzetésben is jó pásztorként szolgálta övéit, lelki, szellemi irányítója és példaképe lett minden Istenét, hazáját és Egyházát szerető embernek; helyről-helyre járt velük, és arra kérte őket, hogy mindenütt őrizzék meg a magyarság keresztény erkölcsi és kulturális értékeit. A magyarság hű pásztora és igaz atyja (ld. a Bíboros sírfeliratát) népe között és ennek élén járt, míg aztán 1975. május 6-án, a bécsi irgalmasok kórházában Istenért, Egyházért és hazáért, a Szent Pannóniáért lüktető szíve utolsót dobbant. Az igazság világraszóló hangját azonban ma is hallatja. Találóan fogalmazott König bíboros temetési búcsúbeszédében: Defunctus adhuc loquitur – holtában is beszél, és amint ezt egykori sírfelirata is hirdeti: Vixit et vivat Pannoniae Sacrae – a szent Pannóniáért élt és él! Egész élete Isten és az Egyház, hazája és nem­zete szolgálatában állt és áll. A magyarságnak szentelte életét és szenteli ma is: hirdeti az Igét, int, kér, fedd, buzdít nagy türelemmel és hozzáértéssel, mit sem törődve azzal, hogy sokan nem szívesen hallgatják a józan tanítást, hanem seregszámra keresnek maguknak tanítókat, csiklandoztatják fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak.

Mindszenty bíboros továbbra is tanítja, amit korábban, életében: lelki megújulás nélkül nincs nemzeti fennmaradás, nincs üdvösséges jövő! „Teremtsünk keresztény hitre épülő egyházi közösséget. Legyen a családban gyermek Isten akarata szerint. Ez áldás és jövő, bármit mond a világ. A gyermek kapjon a családban (…) krisztusi hitet magyar nyelven, magyar öntudatot… Mindezt gyűlölet és ellenséges érzés nélkül, csak munkával, hitben és áldozatban…” „Amit e sorokkal lelketekre akarok kötni, ezért éltem, ezért élek és imádkozom itt és az örökké­valóságban.”

Mindszenty József bíboros üzenete provokáció volt egykor és ma is az, mert ez Istenhez fordulást jelent, elfordulást a pogány szokásoktól. Pál apostol hívei valamikor meghallották az Úr üzenetét és elfogadták igehirdetőik tanúságát. Hitük ismertté vált mindenütt. Az élő és igaz Istennek szolgáltak és megtapasztalták, hogy neki szolgálni örömet jelent.

Mindszenty bíboros emléke számunkra felhívás az egyetemes keresztény és nemzeti értékeink megbecsülésére, amelyeket őseink is megbecsültek, nagyra értékeltek, amelyekért gyakran síkra szálltak, és ha kellett, életüket is feláldozták. Istenért, Egyházért, egész magyar népünkért vívott küzdelme akkor lesz eredményes, ha hitünket hozzá hasonlóan komolyan vesszük, istenes életet élünk és a szent Pannónia építésén fáradozunk.

Teljes tartalom megtekintése