Ugrás a tartalomra

2. Hegedűs András: Pio atya látogatása a bebörtönzött Mindszenty atyánál

2014. 05. 01., cs - 12:30

Mészáros István kommentár nélkül idézi az USA-ban megjelenő Katolikus Magyarok Vasárnapja c. újság 1993. április 4-i számát, amely D. Scott Rogo: Miracles c. könyvére hivatkozva írja le Pió atyának a bebörtönzött Mindszenty bíborosnál történt megjelenését.

„Meglehetősen ismert eset, hogy amikor Mindszenty kardinális Magyarországon a kommunisták börtönében volt, Pió atya – egyszerre két helyen lévén – ostyát és bort vitt neki, és ministrált a miséjén. Amikor Mindszentyt kiszabadulása után erről különböző helyeken kérdezték, sohasem nyilatkozott ezzel kapcsolatban. (Vö.: Egy „kultusz” a XXI. században. A Mindszenty-tisztelet története (1975–2005), 179. oldal)

Az eset valóban ismertnek mondható, mert az Il Tempo hasábjain Francobaldo Chiocci már 1971-ben a következőket írta: Egy ideje a garganói kapucinus és a budapesti »élve eltemetett« közti csodálatos kapcsolatról terjednek a hírek, legendák. Sőt egyes hírek bilokációra céloznak, mintha a San Giovanni Rotondóban szentség hírében elhunyt szerzetes Magyarországra ment volna, hogy az »ellenálló« bíborosnak vigasztalást vigyen, akire Pió atya mint a meg nem alkuvó, bátor, régi egyház példájára mutatott rá.


Az újságírót kimondottan érdekelte az eset, amelyről Zágon Józsefnél is tájékozódott: Monsignor Zágon csak annyit mondott nekem, hogy nincs mindezekről tudomása. Aztán megengedte, hogy közvetlenül a bíborostól szerezzek bizonyosságot. (…) Mindszenty azt mondta nekem: »Olvastam Pió atya műveiről, imáiról, szenvedéseiről azokban az amerikai újságokban, amelyeket minden nap behoztak nekem a követségre. Nagyon hálás vagyok neki, amiért az Úrhoz fohászkodott oltalmamért, hálás vagyok a gondolataiért, a közelségéért és a megbecsüléséért. Gratias ago pro eo naturaliter…« És nemcsak naturaliter. Monsignor Zágon tolmácsolása mellett Mindszenty bíboros a következőket fűzte hozzá szó szerint: »Annál is inkább mivel Pió atya természetfeletti módon mindig segített engem mindazokban a nagy szenvedésekben, amelyeket az Úrért és népemért el kellett viselnem.«
Ez a szóhasználat egyértelműen az imádságon túli vagy kívüli segítségre utal, hiszen a bíboros először arról szól: „Nagyon hálás vagyok neki, amiért az Úrhoz fohászkodott oltalmamért, Gratias ago pro eo naturaliter. Csak ezután említi, hogy nemcsak naturaliter, hanem természetfeletti módon is segítette őt Pió atya.

A bilokáció nem ismeretlen jelenség, hiszen más szentekkel kapcsolatban is feljegyeztek ilyen eseteket. Maga a bilokáció – amint azt Marko Rupnik írja – misztérium, de teológiailag érthető. Isten rendkívüli ajándéka, amelynek célja, hogy megerősítse az embert a Krisztus feltámadásába vetett hitében. A jelenség ugyanis a feltámadás utáni élet elővételezése, ahol a tér és az idő nem átjárhatatlan, hanem egybeolvad. A test megszabadul e két dimenzió kötelékeitől, amint az Jézusnak feltámadása utáni megjelenéseiről a Szentírásban is olvasható.

Pió atya Mindszenty bíborosnál történt megjelenésében a legkülönlegesebb, ezért nagyon fontos, az anyag jelenléte. Pió megjelenésébe bevonja a kenyeret, a bort és mindent, ami a szentmiseáldozat bemutatásához szükséges. Ez azért rendkívüli, mert általában a bilokáció alkalmával a személyek változtatnak helyet. Pió atya azonban ebben az esetben tárgyakat is magával vitt. E bilokáció célja a szenvedés enyhítése. Isten számára lehetséges lett volna Mindszenty bíborost a rabságból úgy megszabadítani, amint azt Péter apostollal tette (ApCsel 12,1-11). De az Ő szándéka az volt, hogy a bíboros a kelyhet kiürítse, és ezért misztikus módon erősítette meg a hitvalló hercegprímást.

Dr. Hegedűs András, a Prímási Levéltár igazgatója írásának részletét a szerző engedélyével közöljük, a teljes cikk megtalálható a MAGYAR SION. ÚJ FOLYAM VII. / XLIX. (2013/2) számának 205–215. oldalán.

Teljes tartalom megtekintése