2. A Conti utcai börtön
2016. 09. 01., cs - 12:30
„Első cellám sarok-cella volt s a fegyház főfolyosójára nyílt. Egyetlen ablaka a négyszögletes, aszfaltos udvarra nézett. Szokványos kicsi cella volt. Méretei: közepes magasság mellett 5x2,5 méter. Azért mégsem volt szokványos: a falon ügyesen festett magyar történelmi tárgyú festményeket láttam, őszinte csodálkozásomra, amelyeket, mint az 1945 előtti idők maradványait, bizonyára nem volt idejük lekaparni.” „A befelé tekintésre s ugyanakkor a felfelé tekintésre a fegyház cellája igen alkalmas. S vannak hibáink, amelyekre az élet zsibvásárában sohse eszméltünk volna rá.” „A börtönben többet gondolunk az örökkévalóságra. A végső dolgok úgy körülfognak, mint a zárka szinte testhezálló falai. Így jutunk a fogságban közelebb a szabadító kegyelemhez. Sokat adott a börtön. Az egyéni szenvedések közt ráeszmélünk: Jó nekem, hogy megaláztál (Zsolt. 118). A rabság nem egyéb, mint várás és reménykedés; az enyém is az volt.” (Mindszenty József)
Nincs könnyű dolga annak, aki a Conti utcai börtön történetéről akar írni, mert a különféle titkosítások miatt nagyon kevés adat áll rendelkezésre. Az épülettel kapcsolatban először tisztázni kell, hogy pontosan hol is található. Maga az utca a XVIII. század végén keletkezett, az akkoriban fellendülő házépítési hullám során. Nevét a korábbi telektulajdonosról, a XVIII. században élt Conti Lipót kőfaragómesterről kapta. A környéken a XIX. század végéig több rosszhírű ház is létezett, de a Conti utca 41–43, a falszomszéd Víg u. 36. szám alatti épülettel együtt már több mint 100 éve állami szervek birtokában van.
Az épületet az 1900-as évek elején építették a Budapesti Helyőrség részére, majd Magyar Királyi Hadbíróságként és börtönként funkcionált. Az I. világháború idején legtöbbször a katonaszökevények töltötték itt a büntetésüket. Az 1920-as években a VIII. Kerületi Rendőrkapitányság költözött a Víg utca 36. szám alatti épületbe. A két világháború között a börtönszárnyat felújították, de még így is az a hír járta róla, hogy „az ország legegészségtelenebb, leghírhedtebb fegyintézete”, levegőtlen, dohos celláiban az elítéltek könnyen megbetegedtek. 1938-tól a katonai és államellenes ügyek elítéltjeit tartották itt fogva, 1940-től a kémkedési-hazaárulási perek elítéltjeit. A nyilas uralom idején a kémelhárítás központi szervét és a csendőrség különleges nyomozó osztályát telepítették ide.
Budapest megszállását követően 1945–1948 között a szovjet katonai bíróság székelt az épületben, a börtön az ÁVO kezelésébe került. Az épület 200 fős befogadóképességét tetőcellák kialakításával bővítették, ahol a fogvatartottak feje felett csak a rács volt a fedél. A büntetésből ide helyezett foglyok hihetetlen szenvedésen mentek keresztül, főleg a hideg teleken. A cellákat csak 1949-ben fedték le. 1950 márciusától a Conti utcai fegyintézetet a legnagyobb magyar börtönök egyikeként tartották számon, a Kozma utcai és a Váci börtönnel együtt az ÁVH közvetlen felügyelet alá tartozott. A börtönben folytak a nyomozások, kihallgatások is, sok esetben szovjet katonai bírák mondták ki a verdiktet magyar állampolgárok felett.
A fegyintézet belső életéről keveset tudunk. A háború előtt itt raboskodók többsége már elhunyt, a volt börtönszemélyzet tagjai nem szívesen beszélnek az itt töltött idejükről. Az ÁVH foglyai közül sokan nem is tudták hol vannak, mivel lefüggönyözött kocsikban szállították ide, és úgy helyezték el őket, hogy ne is tudják megállapítani. Így történt ez Mindszenty József bíboros esetében is, akinek letartóztatása, koncepciós pere és életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélése a kommunista diktatúra magyar egyházak megtörésére tett egyik leglátványosabb mozzanata volt.
Büntetését 1949. szeptember 27-e és 1954. május 13-a között a Conti utcai ÁVH-s börtönben foganatosították. A bíborost rabságának állomásai közül itt tartották fogva a leghosszabb ideig. Ideszállításáról és börtönbeli körülményeiről részletesen beszámolt az Emlékirataim lapjain. A hírhedt börtönépület mindmáig létezik, de már nem fegyintézet, hanem a Budapesti Rendőr-főkapitányság egyik osztálya működik benne.
A Conti utcát 1951-ben átnevezték Tolnai utcára, az utcában lakó Tolnai Lajos író emlékére. A Tolnai Lajos és a Víg utcára merőleges József utca sarkán levő kis tér a II. világháború után keletkezett, addig épület állt a helyén. A Magyarországi Mindszenty Alapítvány 2013 szeptemberében kereste meg Józsefváros polgármesterét azzal a javaslattal, hogy ezt az eddig névtelen közterületet nevezzék el Mindszenty József térnek. Az alapítvány javaslatával a józsefvárosi és a fővárosi képviselő-testület is egyetértett, így az átnevezés 2015-ben meg is történt.
Molnár Gábor
r. alezredes
Budapesti Rendőr-főkapitányság
VIII. kerületi Rendőrkapitányságának vezetője
Kapcsolódó hírünk:
A volt Conti utcai börtön előtti Mindszenty József térre tervezett bilokációs emlékhely felállítása az önkormányzati források részleges elbizonytalanodása miatt késik, az október 30-ra tervezett átadás már biztosan nem valósulhat meg. A művészi munka ugyanakkor a közadakozásból befolyt és az alapítvány által kiegészített összegből gondviselésszerűen halad, Hermann Zsolt szobrászművész elkészült a főalak agyagmintájával, melyhez csaknem 1000 kilogramm agyagot használt fel. Erről most az öntőformák levétele van folyamatban. Ha az önkormányzati források is rendelkezésre fognak állni, akkor ősszel elkészülhet bronzból is Mindszenty bíboros szobra és 2017 tavaszára a teljes emlékhely.