Az én utam a szeretet, nincs időm másra

Mester Margit Mária (1906–1961) egész életén át az egységet és a szeretetet szolgálta: az 1930-as években Kassán egy nyomornegyedben, a II. világháború szörnyűségei között, a kommunista diktatúra földalatti egyházában és a kalocsai női börtön politikai foglyaként. Életének viszontagságos történelmi körülményeit lehetőségként használta arra, hogy Isten szeretetének és a Vele megélt egységnek egyre hitelesebb apostola lehessen. Isten szentháromságos szeretetére válaszolva alapította meg az Unum Társaságot, amelynek lelkisége ma ugyanolyan aktuális, mint az Alapító életében.
    Margit Mária a huszadik század szétszakítottságában, a második világháború és a kommunista diktatúra árnyékában kapta meg a hívást arra, hogy az egység és a szeretet apostolaként szolgáljon. Az általa alapított társaság apostolkodása nem egy szociális vagy oktatási tevékenységhez kapcsolódik, célja, hogy a Szentháromság szeretetéről tegyenek tanúságot és ebbe a szeretet- és egységkapcsolatba vezessék el az embereket. A szerzetesrendek feloszlatása után, mivel az illegalitásban is hűséges maradt hivatásához, már 1951 júniusában letartóztatták, és öt év börtönre ítélték. A börtönévek sem törték vagy félemlítették meg, ezért „szeretet-misszióját” a börtönben és szabadulása után töretlenül folytatta. Két naplófeljegyzése jól tükrözi személyes életprogramját, amelytől a rabság vagy a szabadulása utáni diktatúra sem tudta eltántorítani: „az én utam a szeretet, nincs időm másra”. 1957-ben mintegy aszketikus gyakorlatként fogalmazta meg magának, hogy „mosoly az arcon, másokat dicsérő, kiemelő szó az ajkon és segítőkészség a kézben”. Mai rohanó világunkban annyi minden vált fontossá, hogy néha hajlamosak vagyunk elfeledkezni a lényegről: van-e időnk a szeretetre, szeretetet adni és elfogadni? A körülmények, amikor megfogalmazta ezeket az elhatározásait, nem voltak ideálisak, hiszen a kommunista diktatúra legsötétebb bugyraiból szabadult ki, és a mozgásszabadsága egészen haláláig nagyon korlátozott volt a megfigyelések, házkutatások árnyékában. És mégis minden körülmények között tudta, hogy mi az igazán fontos. Csodálatos pedagógiával beszélt a szeretetről, amely nem hangulat, nem érzés vagy döntés kérdése, hanem a személyes kapcsolatok minősége, amely meghatározza a személyek, feladatok fontossági sorrendjét. Erről részletesebben lehet olvasni a Szent István Társulatnál megjelent „Az én utam a szeretet, nincs időm másra” című könyvben. Nagyszerűsége a hétköznapokban megnyilvánuló lelkisége, az élet egyszerű, szürke eseményeiben mutatta meg, hogyan lehet szeretni: szolgálva, együttérzően, bátran és kreatívan, de ugyanakkor diszkréten. A szeretet az ő lelkiségében az egységre, az emberek közötti testvériségre törekszik. Ahogyan az egység-testvériség-szeretet lelkiségét igyekezett megélni, jelértékű volt a saját korában, de számunkra sem vesztette el aktualitását. Margit Mária lelki hagyatéka összecseng Chiara Lubich és Roger testvér lelkiségével, habár ő a vasfüggöny miatt nem válhatott annyira ismertté. 
    Margit Mária életének és életszentségének híre elterjedt a politikai körülményektől függetlenül, de 1990-től tisztelői már nyilvánosan is szerveztek megemlékezéseket szülővárosában, Tamásiban, a kalocsai börtönben, és három emlékév keretében több országos rendezvény is megrendezésre került, több helyszínnel, amelyekre érkeztek vendégek Erdélyből, Szlovákiából és Lengyelországból is. A krakkói Isteni Irgalmasság-bazilikában a Szentek Közössége nevet viselő magyar kápolnában a magyar szenteket bemutató mozaikon az ő képe is megtalálható, alakja mellett egy börtönráccsal. 
Margit Mária boldoggáavatási eljárása már a hatvanas években elkezdődött, az első bírósági kihallgatás 1966–1967-ben történt, de utána a politikai körülmények nem engedték meg az ügy folytatását. Az Unum Társaság 2000-ben kezdte el a Margit Máriával kapcsolatos anyagok felkutatását, összegyűjtését Kovács Gergely okleveles posztulátor segítségével. 2016-ban az Unum Társaság kinevezte Balog Márta nővért az ügy posztulátorának, majd 2018-ban megalakult az eljárással foglalkozó egyházmegyei bíróság. Jelenleg az egyházmegyei eljárás végső szakaszánál tartunk: megtörtént a tanúk kihallgatása, a teológus cenzorok és a történész bizottság átadták munkájukat a bíróságnak. Reményeink szerint pár hónapon belül lezárják az anyagot, hogy Rómában átadhassuk azt a Szenttéavatási Kongregációnak.

Dr. Balog Márta CB
az eljárás posztulátora