Ugrás a tartalomra

Nem mindennapi tanúságtétel

2020. 05. 02., szo - 12:30


Mindszenty bíboros égi közbenjárását sokan sokféle nehézségükben kérik és tapasztalják. Különleges eset dokumentációját kértük Sajgó Szabolcs jezsuita atyától, aki tavaly nyáron a Facebook-oldalán indított imaláncot, és Csókay András idegsebésztől, aki a legfontosabb orvosi beavatkozásokat végezte azokon a sziámi ikreken, akik túléltek több halálközeli állapotot és helyzetet.

Ilyen esetekben nagyon fontos a történések minél pontosabb rekonstruálása. Szabolcs atya a 2019. augusztus 14-i Facebook-posztját egészítette ki SÜRGŐS ÚJABB INTENZÍV IMÁDSÁG KÉRÉSÉVEL: „A kis Rukayának vírusos láza van. Ebbe belehalhat. Imádkozzatok a kis Rukayáért! Felajánlottam András barátomnak, hogy kérjük együtt az imádkozókkal a gyógyulást egységesen Mindszenty bíboroson keresztül a Jóistentől, hogy a bíboros közbenjárására történő csoda – ha Isten is úgy akarja – megszülessék. András örömmel elfogadta a javaslatot.”

Szabolcs atya a szenttéavatási imádságot is közzétette. Az ő oldalán 250 hozzászólást, 218 megosztást, 687 like-ot kapott a bejegyzés. A hozzászólások közül néhány: „Isten hűséges szeretetben és igazságban kitartó szolgája, Mindszenty József bíboros, tégy tanúságot az Égieknél. Járj közben Rukayáért, mert nem fogják elvetni kérelmedet.” „Hallgasd meg, Urunk, imánkat! És a Te akaratod szerint és Mindszenty bíboros úr közbenjárására gyógyítsd meg kicsiny gyermekedet!” „Tiszteletreméltó Mindszenty József atya, kérünk, esd ki mindkettejük számára a csodás gyógyulást!” „Drága Mindszenty József! A mamámnak is segítettél, akkor, amikor Zalaegerszegen voltál pap. Kérlek, segíts, hogy életben maradjanak!”

Sokan fohászkodtak Szent Ritához, Pio atyához, a Csíksomlyói Szűzanyához is, de a már szentté avatottak egyidejű kérése nem akadálya a boldoggá avatásra jelölt személyekhez irányuló kifejezett imameghallgatási kérésnek. Mi még ugyanaznap megosztottuk az imaszándékot az Alapítvány Facebook-oldalán, ez további 208 emberhez jutott el. A Magyar Kurír augusztus 25-i interjújában Csókay András így beszélt minderről: „Csak a Kárpát-medencében közel egymillió ember imádkozott ezért a két gyerekért, ezért az ügyért. Sajgó atya Mindszenty bíboros égi közbenjárását is kérte. Csodálatos összefogás jött létre. A helyzet talán augusztus 14-én volt a legkritikusabb; másnap Boldogasszony napja, addigra beért az újabb imaroham”, és 16-ára virradóra javult a kritikus helyzetben lévő gyermek állapota. „Ez hatalmas bizonyosság számomra.”

Legyen ez a nem mindennapi tanúságtétel felhívás mindannyiunk számára, hogy használjuk bátran a modern technika vívmányait akár a mostani járvány idején, akár ennek elmúltával, hogy Mindszenty atya égi közbenjárását kérve jót tehessünk szeretteinkkel és felebarátainkkal.


Sajgó Szabolcs SJ: Isten és a tudomány

Isten van. Élő Istenben hiszünk. Abban, aki nemcsak az agyunkban létezik, hanem aki minden létező forrása. Akivel kicsit úgy vagyunk, mint egymással: még akik jól ismerik egymást, azok is időről időre rádöbbennek arra, hogy félreismerték a másikat, felszínesen ismerték egymást, hogy az ismert másik egyben örök rejtély. Élő, személyes Mindenségben hiszünk, aki volt, mielőtt a világ lett, aki minden teremtményéhez közelebb van, mint azok önmagukhoz. Benne léteznek a legbonyolultabb mini- és makrovilágok. Számára nyitott könyv minden létező legbensőbb titka. Minden tudásunk, tudományunk az ő tudását keresi, közelíti.

Valamennyi létező kapcsolatban van valamennyi létezővel és hat egymásra. Ez nem lehetőség, hanem tény. A teremtmények egymás közt, és valamennyi teremtmény a teremtővel együttesen és egyenként kapcsolatban van és hat egymásra. Ez a kapcsolat a személyes és pozitív egymásra figyelésben felizzik, és az egyéni minőségek, tudások közös kinccsé válnak. Amint személyes emberi kapcsolatainkban megtapasztaljuk ennek igazságát, hasonlóképpen megtapasztaljuk mindezt az Istennel való kapcsolatunkban. Nem a végtelen Isten, mindennek a forrása van alávetve a mi véges tudásunknak, tudományunknak, hanem fordítva. Ezért nem mellékes, hogy egy tudós tudatosan kapcsolatban van-e minden megismerésének, tudományos vizsgálódásának a forrásával vagy sem.


Csókay András: Isten-tapasztalataim a bangladesi sziámi ikrek szétválasztása során

A gyerekek már születésüktől – tehát körülbelül másfél év óta – fent voltak a világhálón. Ez idő alatt egyetlen orvoscsoport sem vállalta a szétválasztásukat. És hogy miért nem? Erre a kérdésre a képalkotói vizsgálatok megtekintésekor kaptam választ 2017. november végén, amikor találkoztam Dakhában az ikrekkel egy orvosi misszió résztvevőjeként. A közös vénás rendszerük olyan bonyolult volt, hogy nálam sokkal nagyobb gyakorlattal rendelkező agyi érsebészek és idegsebészek sem mertek igent mondani a feladatra. Én magam csak kongresszusokon láttam hasonló eseteket. A leginkább hasonló esetet szingapúri sziámi ikreknél láttam, de ők sajnos mindketten meghaltak a műtét közben. 

Amikor ilyen nagy problémával állok szemben, mindig imádkozni szoktam. Akkor is így történt, amikor az MR-vizsgálat eredményeit néztem. Ott helyben, a muszlim testvérek előtt magamban elkezdtem mondani a Jézus-imát: „Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnös emberen!” – ennyiből áll, ezt ismétli az ember. Már több tucatszor elmondtam, amikor „megkaptam Jézustól a megoldást”: pontról-pontra megvilágosodott előttem, hogy mit kell másképpen csinálni, mint amit az orvostudomány az elmúlt ötven évben gondolt. A kollégám, dr. Hudák István, aki valóban nemzetközi hírű specialistája az érpályán belüli agyi érsebészetnek, igent mondott a Jézus által adott koncepcióra, és megcsinálta 2018-ban 14 órás műtéttel, három ülésben (alkalommal).

Már 2018 januárjától gyakorolni kezdtem friss elhunytakon a mikrosebészeti szétválasztást modellezve. Legalább háromszázszor gyakoroltam, hogy készség szintre emelkedjen bennem. A gyakorlatok során, melyek szintén Jézus-imában teltek, további négy idegsebészeti technikai innovációt kaptam. Sokszor elfogott a félelem: mi lesz, ha az igazán kockázatos végső beavatkozás után meghalnak a gyerekek. Hogy bírom el ennek felelősségét? Ilyenkor imádkoztam, és Jézus mindig megnyugtatott, hogy bízzam magam az ő vezetésére. Ennek legmarkánsabb megtapasztalása Harkányban történt, Jézus Szíve napján. Ahogy a templomban lévő Jézus-szobrot néztem, az Úr intett a jobb kezével, hogy nyugodjak meg, és közben jöttek a kreatívabbnál kreatívabb sebészi ötletek, amelyek lehetővé tették a sikeres idegsebészeti szétválasztást.

Az operációról szólva, ha nagyon egyszerűen szeretném megfogalmazni, akkor nem volt más feladatom, mint „létrehozni” az előre begyakorolt borzalmas koponyasérülést, a legóvatosabb módon szétválasztani az ikrek koponyacsontját és összetapadt agyát, és átvágni az átfutó pályákat. Mindez 26 óra fizikai és lelki koncentrációt jelentett. A közös vénák szétválasztása óriási vérzések közben történt. Így a „könnyebbnek” ígérkező első rész végére a gyerekek nagyon ki voltak vérezve, amit egyszerűen nem lehetett csillapítani. Nagyon kevésen múlott az életben maradásuk, talán perceken. Én csak azt láttam, hogy nem tudom elállítani a vérzést, de a Jóisten megsegített. Azt észleltem, hogy egyszer csak érthetetlen módon megállt a vérzés. Egy másik csoda is történt. Az egyik kislány veséje itthon csak 11%-ban működött, a műtét alatt azonban érthetetlen módon a veseműködése 50%-ra jött fel. A műtét végére annyira kivéreztek, hogy fel kellett gyorsulni. Erre a belső utasítást szintén Jézus-imában kaptam a 23. óra körül. Ez azt jelentette, hogy a mozgatókérgen több sérülés lesz a preparálás során. Az élet megint Istent igazolta, mert ébresztéskor mindkét gyermek mozgatta ellenoldali végtagjait.

Rövid pihenés után elkezdődött a harc a gyerekek életéért. Az ikrek elképesztő vegetatív viharoknak voltak kitéve: az egyiküknek 41 fokos láza volt három napon keresztül, a pulzusa 200-zal ment, gondoljunk bele, hogy micsoda folyadékvesztést, szívterhelést jelentett ez. Jézus-imában ekkor kaptam azt az ötletet, hogy az eddigi aranyszabállyal pont ellentétesen, fejjel lefelé megdöntve fektessük a gyerekeket, így a nyújtás révén jobban stabilizálódik az agytörzs. A vegetatív viharok ennek hatására csökkenni kezdtek. De még mindig nagyon nehéz időszak várt ránk, hiszen két hét alatt háromszor alakult ki válságos állapot a bakteriális, majd vírusos gyulladás, majd a tüdőgyulladás és hasnyálmirigy-gyulladás hatására. Ebben az időszakban már óriási háttérima-segítséget kaptunk otthonról az egész Kárpát-medencéből, de még Nigériából is a missziónkból és természetesen a bangladesi muszlim testvéreinktől is.

Nagyboldogasszony napja éjszakáján (!) jobban lett a kritikus állapotú kicsi. Sajgó Szabolcs atya ekkor kérte Mindszenty bíboros közbenjárását. A Mária Rádió, a 777, a Magyar Kurír, az Új Ember is szüntelenül buzdított az imára. A bangladesi ikrek szétválasztása tanúbizonyság volt számomra, hogy a szakmai gyakorlaton kívül mennyire fontos a belső és a közbenjáró imádság az orvostudományban is. Hazajövetelünk után beszéltem egy neves pszichiáterrel, aki megerősítette, hogy a szociálpszichológia is elismeri a csoportos lelki támogatás szerepét.

Harminchárom nappal a műtét után az egyik kislánynál óriási agyvérzés alakult ki. Egyöntetűen az idegsebész kollégákkal azt mondtuk, hogy ez már valóban az élettel összeegyeztethetetlen. A bangladesi kollégák a vérömleny egy kis részét eltávolították, de egy ekkora vérzés után nem adtak esélyt a túlélésre. Mindszenty bíboros úr közbenjárása is segíthetett, mert a gyermek életben maradt, és a legmegdöbbentőbb az volt, hogy pár nappal a műtét után kinyitotta a szemét és mozgatta az ellenoldali végtagját. Tudata nem tért vissza, ahogy egy hároméves gyerektől elvárható lenne, de lassan javul. Fél év után segítséggel felállították, jelenleg megül és eszik. Nagyon komoly rehabilitációs munka folyik, amiben magyar szakemberek is segítenek. A másik kislány teljesen rendben van.

Ennek a nagyon magas halálozási arányú műtétnek a kimenetele sebészileg sikeresnek mondható, mivel a műtét utáni 33. napon történt majdnem végzetes bevérzés nem tekinthető sebészi szövődménynek. Hitünk szerint Mindszenty bíboros úr közbenjárása is enyhítette az élettel szinte összeegyeztethetetlen bevérzés agyi roncsoló hatását.

Sajnos a háttérima-szervezésért ért súlyos rágalmak miatt harag volt a szívemben, nem tudtam Jézus kereszten való hozzáállását véghezvinni – „bocsáss meg nekik Atyám, nem tudják, mit cselekszenek” –, így kizártam magamból az addig csodákkal segítő Urat. Hálás vagyok, hogy ennek ellenére életben tartotta a kicsit, és hálás vagyok a háttérimáknak, illetve Mindszenty bíboros úr közbenjárásának mindezért. A magam gyengeségét próbálom vezekléssel, imával rendbe hozni. Így csak akkor tartom majd sikeresnek a szétválasztást, ha egy napon mindketten azt fogják mondani, hogy jobban érzik magukat, mint a műtétek előtt. Ez most csak az egyikükre érvényes. Itt az idegsebészeti oldal, azon belül a nekem, mint a végső szétválasztó műtétet tervező és végző idegsebész csapatvezetőnek, Jézus Krisztustól kapott segítséget írtam le. A társaimról, akik kiváló és nélkülözhetetlen szakmai munkát végeztek, róluk nem tudok nyilatkozni, hogy milyen mértékben játszott szerepet a Krisztussal való kapcsolat az odaadó és értékes munkájukban. Az tény, hogy a műtét előtti nap szentmisén tudtunk részt venni, és legalább harmadrészben magunkhoz vettük az Eucharisztiát. Ez óriási erőt adott nekem, és gondolom, a többieknek is.

(szerkesztette és bevezette Kovács Gergely)