Ugrás a tartalomra

Pagano Loretta Maria: Autópályán a mennyországba

2020. 09. 18., p - 12:30

Autópályán a mennyországba

A jelenleg érvényes hírek szerint 2020. október 10-én boldoggá avatják Carlo Acutist. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ki is volt ő? 
Carlo 1991. május 3-án született Londonban, egy olasz családban. Kis idő múlva visszaköltöztek hazájukba, ettől kezdve Milánóban nevelkedett. Már egészen kiskorától fogva nagy szeretet fűzte az egyházhoz, ha meglátott egy templomot, azonnal be szeretett volna menni, hogy üdvözölje Jézust. Nagyon szerette a természetet, sétálni az erdőben, ahol virágokat gyűjtött a Szűzanyának. Mindössze 7 éves volt, amikor elsőáldozó lett, ez volt a legnagyobb vágya. Ettől kezdve napi áldozó lett. Ahogy mondta: ,,Az Eucharisztia az én autópályám a mennyországba.”
Számára mindig az volt az első, hogy segítse társait. Mindenkihez volt egy jó szava. Már nagyon fiatalon megvolt benne a karizma, hogy mindenkivel szót tudjon érteni. A hindu portással a lakásuknál, aki hallgatva Carlót úgy döntött: megkeresztelkedik. Szeretett beszélgetni a menekültekkel, nem különböztetett meg senkit. Gyakran találkozott hajléktalanokkal, akiknek odaadta azt, ami nála volt. Egyiknek, aki a házuk alatt aludt pár kartonon, nagyszüleitől kapott zsebpénzén hálózsákot vett. Iskolából hazajövet pedig megosztotta vele az uzsonnáját. Mindent megtett azért, hogy senki ne érezze magát elhagyatva. Mikor barátaival, iskolatársaival beszélgetett, nem félt olyan kérdésekben állást foglalni, mint az abortusz: arra bátorította lány osztálytársait, hogy becsüljék meg önmagukat, mert mindnyájan értékesek.
Carlót mindenki, aki ismerte, egy átlagos fiúnak írja le, aki szeretett focizni, sok barátja volt és szívesen játszott a számítógépén. Nagyon kiegyensúlyozott volt és mindenben mértéktartó. Tehetséges volt az informatika világában is, olyasmiket tudott, amit sokan csak az egyetemen tanulnak meg. Sokat olvasott, képezte magát. Ez egy különleges adomány volt számára, amit arra használt, hogy Isten szeretetét közvetítse az emberek felé. Nyaralás helyett arra kérte a szüleit, hogy keressék fel az összes eucharisztikus csoda helyszínét. Létrehozott egy weboldalt, ahol az összes helyszínt leírta, ez mind a mai napig megtekinthető: www.miracolieucaristici.org (magyarul is). Nem véletlen, hogy sokan szeretnék, ha az Egyház őt az internet védőszentjévé választaná.
Szent Ferenc története annyira magával ragadta, hogy Assisit tekintette második otthonának, nagyon sokszor ellátogatott oda. Egyszer kijelentette: készen áll a halálra. Amikor szemtől szembe került a betegséggel, azt mondta, semmit sem sír vissza, amit elmulasztott. A betegsége először influenzának tűnt, azonban kiderült, hogy rosszindulatú daganat, mely nem hagyott neki sok időt. Mindössze 15 éves volt. Ha megkérdezték, hogy érzi magát, válasza mindig ugyanaz volt: ,,Van, aki sokkal rosszabbul van nálam.” Egyetlen aggodalma szülei voltak, hogy ne szenvedjenek az elvesztése miatt. 
Carlo 2006. október 12-én tért vissza Teremtőjéhez. A temetésén rengetegen voltak, muszlimok, buddhisták, más vallásúak is, akikkel iskolába menet mindig szóba elegyedett. Olyan emberek sokasága, akiket a családja korábban sosem látott. Szeretett városában, Assisiben, helyezték örök nyugalomra. Carlo a halála után is sok ember életén segített. Közbenjárását kérve többen találtak testi-lelki gyógyulásra. Egy tanúságtevő, Flavio Bergamo már 30 éve eltávolodott hitétől, amikor véletlenül olvasott Carlóról az interneten. Története magával ragadta, és ellátogatott Assisibe, a sírjához. Azon a napon nagy vihar volt, autójában várakozott a Szent Ferenc-bazilika temetője előtt. Mikor elállt az eső, bement, de nem tudta, pontosan hol van a sír. Egyszer csak meglátott egy szivárványt, elkezdte követni, és meglelte Carlo sírját. Sírva leborult és úgy érezte, minden évek óta cipelt súly lekerült a válláról. 
Néhány évvel ezelőtt én is véletlenül ismertem meg őt. Akkor fogalmam sem volt, ki az a Carlo Acutis, csak láttam a nevét és belenéztem egy róla szóló videóba. Ezután sokáig nem került a látóterembe. Majd 2019-ben, amikor eljutottam Assisibe, az utolsó ott töltött napon teljesen véletlenül, a szüleimmel bementünk a Santuario della Spogliazione templomba, ahová éppen néhány hónapja szállították át a földi maradványait. Ekkor vált számomra a személye nagyon különlegessé. A sírja nagyon fényes volt, a fal tele az életét bemutató jelenetekkel. Ezután alaposabban utánaolvastam, és amikor megláttam, hogy ugyanazon a napon van a születésnapunk, azt éreztem, hogy valami különleges szál köt össze bennünket. Ezután úgy döntöttem, őt választom bérmaszentemnek. 
Ma is rengeteg fiatal él úgy, hogy nincs tisztában saját élete fontosságával. Sokan nem figyelnek társaik gondjaira, amelyeken segíthetnének: néhány jó szó, kedves gesztus is elegendő volna. Remélem, Carlo példája sokakhoz eljut, és mindenkinek tanít valamit, ami lehetővé teszi, hogy egy szeretettelibb világban éljünk!

Pagano Loretta Maria